A motor akkumulátor és a téli álom

A motorkerékpár egyik legérzékenyebb pontja az akkumulátor. Minden akkumulátor a hideg beálltával veszít a kapacitásából. Az akku minél alacsonyabb töltöttséggel rendelkezik, annál kevésbé áll ellen a hidegnek. Egy akkumulátort általában 3-5 évig érdemes használni, de akár 5-8 évig is működőképes maradhat, viszont egyre bizonytalanabb lesz a működése.akku

Vannak, akik télen kiszerelve a meleg lakásban tartják az akkumulátort, ezzel és a töltöttség szinten tartásával az akkumulátorok élettartama jelentősen megnövelhető. A téli karbantartáshoz rendelkezésre állnak speciális csepptöltők, melyek az akkumulátor kiszerelése nélkül is csatlakoztathatóak. Fontos, hogy a télire leállított motor akkumulátora teljesen legyen feltöltve, ha semmi mást nem teszünk, csak havonta egyszer beindítjuk a motort egy fél órára, azzal is sokat javíthatunk az akksi élettartamán.

Összegezve a legtökéletesebb gondoskodás, ha egy jól szellőző, fűtött helyen a folyadékszintet ellenőrizve (kizárólag desztillált vizet öntsünk bele, ha szükséges), csepptöltésen vészeli át a telet az akkumulátorod.

Sajnos az akkumulátorok nem örök életűek. Amennyiben új akkumulátor vásárlás nélkül nem megúszható a szezonkezdés fontos, hogy a megfelelő méretű és teljesítményű akksit vásárold meg kétkerekű kedvencednek.simson_etz_akkumulator

Terjéki Tamás – A két 250-es OT-s Jawa-m felújításának részletes leírása

Üdvözlök mindenkit!

Én ezzel a két 250-es OT-s, csepptankos Jawa-val büszkélkedhetek. 1966 os, és 1971-es évjárat.  A 66-osnak 2 tulaja volt előttem, 1994 -ig forgalomba volt helyezve.  A saját tankját egyenlőre nem kapta meg,  mert arra még egy kis karbantartás ráfér,  így egy évjáratban későbbi tankot kapott.  A 71-es kis sárvédős édesapámé volt,  nem tudni mennyi km-el,  de elmondása szerint nem sok olyan tájegység van az országban,  amit nem látott a motor.  Sok “kalandot” átélt vele édesapám.  Ez sajna látszik is a blokkján.

(Köszönjük Tamás a képeket és a leírást.  A részletes leírás a képek után következik!)

A 66-ost tavaly télen vettük.
A régi forgalmija szerint két tulaja volt előttem és 1994-ig
forgalomba volt helyezve. A gépet Dunántúlról sikerült nem drága
összegért megvásárolni tavaly télen. Sajnos az előéletéről nem
tudtam meg sokat. Nagyon hiányos volt, jobb híján, csak a két
kerék, a blokk és a lemezek voltak a motoron új csavarokkal
összedobálva. A kábelköteg a blokk után kivágásra került korábban
valamiért…

Első ránézésre elég lehangoló látványt nyújtott, a blokkját is
beleértve teljesen feketére mázolt motorkerékpár. Látszott, hogy
valaki, korábban már próbálkozott vele valamilyen célból.
Édesapám kételkedett is egy darabig (50 éves motor, milyen
lehet az?), de én nem hagytam magam, mint később kiderült
szerencsémre.

Nagyon megfogott egy részlet. A blokk hengerfeje kerekített volt a gyertya szögben állt benne, és egyéb kialakítások, és megformálások is szították bennem az izgalmat, hogy bizony nem egy általános 250-es Jawa-val kerültünk szembe. Édesapám már abban is kételkedett hogy 559-e egyáltalán, de aztán a számok igazolták típusát. Később kiderült, amint az évjárat is mutatja, egy kicsit másabb Jawa-val találtam magam szembe. Bal oldali főtengelycsap még csak egycsapágyas a későbbi klasszikus kétcsapágyas kialakítással szemben, egyéb eltérések között.

Szóval és tettel, a motort megnéztük, adásvételit megírtuk és
elhoztuk. Itthon nagy öröm közepette törölgettem róla a port
az udvaron. A tél azután a szétszereléssel és takarítgatással,
alkatrész beszerzéssel és elemek restaurálásának előkészítésével telt. Nyáron sikerült beindítani. Előtte egy másik donorként vásárolt
Jawa-ba a 66-os blokkját beépítettük, második próbálkozásra be is
indult. Kerültünk vele egyet, jó erőben volt a gép, csak istentelenül
csörgött. Elkeseredtünk hogy a főtengely kuka, de mint bontás után
kiderült, csak a kuplungkosár és a primerlánc kívánt igen erős
összeszerelési szakértelmet és törődést. A lánc már erősen meg volt
nyúlva, a főtengely és kuplungkosár fogait ferdére ette. A kosár
rögzítő anyája nem volt meghúzva, a váltókulissza tekercsrugói
közül az egyik hiányzott, csavarjai lazák voltak. A saját tankját
egyenlőre nem kapta meg, mert arra még egy kis karbantartás ráfér,
így egy évjáratban későbbi tankot kapott.

Miután ezeket a problémákat kiküszöböltük a nyári valós első
indításnál meglepően tapasztaltuk, hogy 50 éves kora ellenére
a főtengely csörrenés nélkül üzemel, a teleszkópok nem folynak,
új olajjal kényelmes utazást nyújtanak. Mechanikailag egy jó motort
sikerült megvásárolni az elkeserítő megjelenése ellenére. Szeptemberben sikeres OT-vizsgát tett a motorkerékpár. Ennek a szezonnak vége, de jövőre tovább gyűlik majd a km a restaurálás
óta 261 km-ert teljesítő OT-s Jawa-ban.

A 71-es kis sárvédős édesapámé volt, 1972-ben vette Pesten egy piacon, nem tudni mennyi km-el, de elmondása szerint nem sok olyan tájegység van az országban, amit nem látott a motor. Sok “kalandot” átélt vele édesapám. Ez a mai napig meglátszik a blokkon, és a motoron. Gyermekkori jó barátjával ma is emlegetik azokat a régi szép éveket, amikor még a Jawa-val mentek iskolába, vagy bárhová ahová az útjuk vitte őket, vagy éppen egy leányzóval a háta mögött ment kirándulni az ország valamely pontjára az édesapám. Még középiskolába jártam, mikor egy nyáron fapakolás közben, helycsinálás céljából az én ösztönzésemre, kibontottuk fater erősen hiányos és felettébb korrodált régi 250-es Jawa-ját.

Emlékszem, egyszer kisgyerek koromban már ráültetett, akkor is ott
pihent szegény a sok lom takarásában a gondosan összerendezett,
több raklapnyi tetőcserép mellett. Egy nagy táblányi rozsdás lemez
szolgált neki és a körülötte pusztuló lomoknak fedélként. Szegénynek, csak az eleje látszott ki a lomhegyből. Szóval, még nem egészen biztosan magamban, de azt mondtam édesapámnak hogy csináljuk meg a Jawa-t. Még elég gyenge lábakon állt az ígéret, egyenlőre egy “jó”-val kimerült a dolog. Aztán ahogy teltek a napok a Jawa nem került vissza korábbi helyére, ahol már húszon éve pihent. A lámpaburkolaton 1982-ig szólt a régi címke, körülbelül akkor került leállításra főtengelyprobléma miatt.

Nem került vissza a gép a lomok közé, időközben kíváncsiságból én is rákerestem, hogyan nézhetett ki fénykorában a gép és amikor megláttam egy restaurált darabot, megszületett az elhatározás, meg kell csinálni! A Jawa lemezei és blokkja a műhelypadláson pihent, mióta felépült a lakás és édesapámék beköltöztek. Az idő vasfoga erősen meglátszó nyomokat hagyott az alkatrészeken, de az a igazi jó kétütemű olaj és sokéves por szagát sosem tudom elfelejteni. Előtte még soha nem láttam ilyen motort egyben (és működni :)), tehát komoly érzelmi szálak kezdtek el kialakulni a gép iránt.

Ahogy telt az idő a gép leköltözött a pincébe az alkatrészek meg
lekerültek a műhelypadlásról. Még az eredeti akkumulátorja is megvan. No igen, de ahogy aztán kiderült a motor legalább 50%-ban hiányos, mert a hosszú idő alatt bizony az ismerősök elkéregették az alkatrészeket és mivel akkortájt már nem volt a motornak értéke, szépen fogyatkoztak is a dolgok. Így a restaurálás donor vásárlással kezdődött. Két donor kellett hozzá, hogy a gép üzemképes lehessen.
A második donor többé-kevésbé már, csak a krómok miatt kellett.
Ez szolgált később (a lemezeit kivéve) a 66 os donorjaként is.

Két évig épült a gép, aztán 2015 tavaszára megtette harmincegynéhány év után újra “saját lábán, első lépéseit”, bár 75%-ban donor alkatrészekkel. A blokk kicsit csörög benne, nem biztos hogy főtengely, de nem vészes, bár új gyűrűket is kapott a 66-os sokkal jobban megy. Az OT-t megkapta, még abban az évben, de sajnos már a szezon vége felé nem tudtunk sokat motorozni vele. Idén tavasszal volt még használva, most 502 km-en áll az óra.
Ezt a gépet nyilván nem szándékozom eladni, sok dolog köt hozzá,
többek között az édesapám és az ő gyerekkori emlékeinek tisztelete.
Nem is nagyon akarjuk használni, ezért lett megvásárolva a 66-os.

Ez a 71-es Jawa nagyon különleges és érdekes megjelenésű számomra. Az első teleszkóp villa a váz visszagörbülése miatt, ami egy régen történt busz utolérésből eredt, és ez egy leányzó köszönésének tudható be, sokkal közelebb van a váz elejéhez mint eredetileg. Tehát nincs meg a motornak annyira a hosszanti útfekvése, de ez a menetstabilitást és az úttartást nem rontja, vagy legalábbis nem olyan mértékben, hogy észrevehető legyen, esetleg bármi komolyabb kényelmetlenséget okozzon.

Egy 350-es csepptankos is tervbe van véve, csak nehéz szerezni.
Remélem jövőre már egy 350 ről számolhatok be, egyre nagyobb vágyam, hogy egy kéthengeres változatot is szobában tudhassak restaurálva, az itthon csak “csepptankos Jawa”-ként emlegetett híres motorkerékpár változatból.

Szerző: Terjéki Tamás
Fotók: Terjéki Tamás
Összerendezgette: Cyberapa

www.mz-b.hu